Dsida Jenőre emlékeztek Szatmárnémetiben

A jelenlévőket Fehér Anna, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjának szavalata után Muzsnay Árpád főszervező köszöntötte. Köszönetet mondott a jelenlévőknek, amiért ilyen szép számban eljöttek, és külön köszönetet intézett városunk három magyar tannyelvű középiskolája felé is, hiszen azoknak magyartanárai és diákjai is egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy méltóképpen lehessen megemlékezni Dsida közelgő születésnapjáról.



Ezt követően Schönberger Jenő, római katolikus megyéspüspök szólt a jelevőkhöz: „A közösségnek nem szab határt sem tér sem idő. Dsida Jenőre emlékezünk ma: a költő érzékeny szemével és nagy szívével nézünk szét a világban és osszuk meg vele halálfélelmünket, életszeretetünket. Rá emlékezünk, vele ünneplünk mi szatmáriak, földijei, kései olvasói, vitapartnerei, lelkes közönsége.” Majd a költő szívhez szóló szavai által tisztelgett annak emléke előtt.



A megyéspüspök ünnepi gondolatai után Heinrich Andrea, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum magyar szakos tanára, a szakma képviselőjeként és irodalmárként szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, Dsida Jenő 114 éve született Szatmárnémetiben, 96 éve érettségizett a Szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnáziumban, melynek mai jogutódja a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum. Ennek tanáraként most nem szorosan vett szakmai értékeléssel szeretne megemlékezni a költőről, sokkal inkább személyes vallomásra vállalkozna. Ennek kapcsán elmondta, élete számos pillanatában megtapasztalta már, hogyan élnek lelkében Dsida verssorok, illetve, hogyan bukkannak elő a legváratlanabb helyzetben emlékezetéből. Dsida lírájának megértésének kulcsa, számára egykori tanítója, Mustó Péter jezsuita atya mondata volt: „Aki a sorsát elfogadja, az Istentől az életörömet kapja ajándékba.” Ezt kell megtanulni tőle: a sors elfogadásából fakadó derűt. „Dsidától kellene tanulni az élet szeretetét” – fogalmazott a pedagógus.



Ezt követően Riedl-Serli Tibor, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, majd Ács Evelin, a Református Gimnázium diákjai szavaltak.

A beszéddel is megemlékezők sorához csatlakozott Szatmárnémeti polgármestere, Kereskényi Gábor is, aki elmondta, nagy örömmel tölti el, hogy Szatmárnémeti és Szatmár megye ilyen jelentős személyiségeket adott a magyar irodalomnak, mint Kölcsey Ferenc, Ady Endre, Kaffka Margit, vagy éppen Dsida Jenő.  

Megemlékezett ugyanakkor az 51 évvel ezelőtti árvízről, mely a város nagy részét tönkretette, viszont Szatmárnémetinek sikerült újjászületnie. „Most 2021-ben, bár van a megyének olyan települése, ahol most is, a szó szoros értelmében árvíz van, mégis úgy gondolom nem ez jelenti a legnagyobb fenyegetést a társadalmunkra, és azokra a hívő értékeket képviselő közösségekre, amelyek őrzik a lángot közép és kelet Európában. Ebben a lélekmételyező kaotikus világban nem elég, hogy homokzsákokat tegyünk egymásra, nem elég az, hogy téglát téglára helyezzünk, hanem azokhoz az értékekhez és eszmékhez kell visszanyúlnunk, amelyeket többek között Dsida Jenő is képviselt. Hiszem azt, hogy ha ezeket helyén kezeljük, ezekkel jól sáfárkodunk, ezt a nehéz időszakot is át fogjuk vészelni, sőt, ebben a régióban megmarad és tovább fejlődik magyar közösségünk.” – fogalmazott a polgármester.



Kereskényi ünnepi gondolatait követően Szabó Boglárka, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákja, valamint Loga Szilárd és Kádár Adrienn, a Református Gimnázium tanulói mondtak verset.

A felszólalók sorában végül Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében Petneházy Attila miniszteri biztos, nyíregyházi színművész állt a hallgatóság elé. Petneházy előbb Szili Katalin miniszterelnöki biztos üzenetét tolmácsolta, majd különböző történetekkel és szavalatokkal ő maga is megemlékezett a költőről.



Az eseményt Schönberger Jenő megyéspüspök imája zárta, majd a jelenlévők elhelyezték a Dsida-szobornál az emlékezés koszorúit, illetve egy-egy szál virágot.